A nagy átalakítás

Aki ismer, tudja, hogy egy nagyon kicsi sarkocskám van, ahol alkotni tudok, itt tárolom az összes apróságot a hobbymhoz, és még a laptopomnak is itt a helye. Ezért sokszor az étkezőasztalon kell szétpakolnom, amit nagyon úúúútálok!
Most jött el az idő, hogy változtassak ezen! És ebben nagy szerepe van annak a kreatív tábornak, amit a Bosch szervez, és én Katával ás Judittal már egy ideje erre készülök! A dolog ott kezdődött, hogy a Bosch-lányok szabira mentek, nekünk viszont még szükségünk volt a barkácsgépekre, hogy a mintadarabokat el tudjuk készíteni. így azok nálam maradtak! Ezt az alkalmat pedig alaposan ki is használtam!
Volt egy régi sarok íróasztalom, hatalmas asztallappal, ami jó lenne, ha lenne neki hely... De az nincs. Így nem maradt más hátra, mint a szúrófűrész a méretre vágáshoz:

az akkus multigép a csiszoláshoz:

festékhenger, festékspray, néhány csavar,
akkus fúrócsavarozó:

és 2 nap munka.

Lepakoltam a millió apró izécskét a polcokról, az egész nappali tele lett velük! Nem is értettem hogy fért el ennyi minden ott, ahol eddig volt! Viszont azt megértettem, miért nem találtam soha semmit!! :-)
Kicipeltem a kialakult labirintuson keresztül azt a kis lötyögős, majd szétesős asztalkát, amin eddig éppen csak elfért a laptopom, és a maradék helyet amolyan börtöntípusúan bezárta a felső szekrényt tartó oldalelem. Ez volt az, amit a legjobban utáltam itt. Mintha egy dobozban lett volna a gépem. Kész depresszió, bezártságérzés! De ennek vége!
Lecipeltem a poros padlásról azt a hatalmas íróasztalt, amit helyhiány miatt eddig nem tudtam használni. A szúrófűrésszel egyszerűen méretre vágtam az asztallapot, és így visszacsavaroztam a lábrészhez.
Tekintve, hogy ez az asztal egykor a gyerekemnél lakott, ahol a piros-fekete szobához passzolóan az eredetileg bükk színű asztal már régebben feketére lett festve, minden egyéb polcocskát is feketévé kellett varázsolnom, és az asztalnak sem ártott egy kis frissítés. Alaposan lecsiszoltam mindent, mindenhol.

Sajnos a Bosch festékszóróról lemaradtam, ezért elővettem a jól beválsz szivacshengert, és mindent selyemfényű feketére festettem. A totál feketét azonban túl szomorúnak tartottam, így jött egy kis dizájnolás. Mindenkinek meleg szívvel ajánlom ezt a technikát, amit Katától és Judittól lestem el! Ez pedig a csipkefestés! Kipakoltam anyum szekrényéből a régi csipkefüggönyöket, és mind elhoztam, amit már nem használ! Milyen jó, hogy Ő sem dob ki semmit, mert egyszer jó lesz az még valamire! És tényleg! (csak az a baj, hogy nála már házat kellene átalakítani, nem elég a hobbysarkot ;-)
A csipkét ráfeszítettem az asztallapra, a klaviatúra tartóra és egy keskeny polcra:

és fehér matt akril spray-vel átfújtam:

Én csipkét nem terítenék a lakásomba, mert nem illik a jelenlegi berendezéshez, de így festve annyira modern és mutatós, és egyedi, és különleges, és trendi, és tekintetet vonzó és és és... szóval csudaklassz!!!

Nem volt egyszerű a visszapakolás, még hiányzik egy-két mutatósabb doboz, vagy kosár, de azért már rend van, csak még kissé büdös! :-) Már csak a szoba falával kellene valamit tenni, hogy az is szép legyen! De az majd egy következő lépés lesz!

:-D Tetszik Neki is: