Csipketojások a kevésbé vonzó oldalról nézve...

Aki követi a facebook oldalamat, az tanúja lehetett az idei húsvéti készülődésemnek.. Némileg rendhagyó volt a dolog, mert nem csak annak a "szokásos" néhány barátnak-ismerősnek készültem, akiknek eddig. Egy kedves eddig ismeretlen mézeskalács készítő keresett meg megrendelésével. Tojáskáim így "futószalagon gyártódtak", sok-sok éjszakába nyúló órán át. A Bécsi Húsvéti Vásár vásárfiai lettek :-)
Így történt, hogy hetek óta szinte minden nap "untatom" ismerőseimet néhány új tojáska képének megosztásával:

Rengeteg lájkot, elismerő hozzászólást, és levelet kaptam, ami igazán szívmelengető dolog..
Viszont van ennek a dolognak egy másik, kevésbé vonzó oldala.. Itt és most ezt szeretném megmutatni....
1. A tojások megérkeznek.. néha csak porosak, néha ragadnak az összetört és ráfolyt záptojáslétől, és néha libaszarosak (bocsánat... :-D ) Egy részét kifújva kaptam (vettem) de a luk nem tetszett rajta, ezért bevállaltam a kifújást is... (lehet jövőre nem leszek ennyire válogatós.. nem jó feladat...)
2. Libasz.r eltávolító hypós lemosás után kifúrtam a két végét úgy ahogy nekem tetszett... a nagyobb luk került felülre, hisz azt a masni úgyis eltakarja.. ennyi volt a megfontolás oka..
3. A valamikor tojás névre hallgató trutymák kifújása nem egyszerű feladat.. Persze vannak erre eszközök, de nekem ilyesmire nem volt időm felkészülni... A szám és a tüdőm meg kéznél volt.. Persze hypós lemosás ide, vagy oda, nem nagyon volt kedvem ennyi tojást végignyalogatni.. Nem vagyok túl finnyás, de ami sok az sok... :-/ A szívószálas megoldás egész jónak bizonyult... Így nem is tűnt a dolog gusztustalannak... egészen addig, amíg sorozatban jöttek olyan tojások, amik már majdnem csipogtak... Ezek ugyanis nem friss étkezési célra alkalmas tojik, hanem keltetőbe bedöglöttek... Mindvégig imádkoztam, hogy nehogy legyen benne olyan, ami már felismerhető és nem fér ki a lukon... Nem volt szerencsére, de azért ezek az átalakulásnak indult dolgok így sem voltak nagyon bizalomgerjesztőek...

Azt hiszem egy ideig még nem akarok majd tojás rántottát enni...

A kifújás bevállalásának másik oka, hogy én  azonnal kimostam belülről is kicsit a héjat, így nem folyt munka közben a tenyerembe a büdös ragadós lé...

4. Egy kis szárítás után kezdődött a kreatív munka... de ne gondoljátok, hogy ez csak kellemes időtöltésnek tudható be... A fúrás közben olyan orbitális por keletkezik, hogy MINDENT ellep... igen-igen.. még a szempillámat is:

És az egész lakást... minden polcra, fiókba, szekrénybe behatol.... 

Nos, ez itt a szemüvegem, egy db tojás kifurkálása után... a látási viszonyok nem épp a legmegfelelőbbek:

Az idei tavasz pedig elmaradt, így esélyem sem volt egy fűtetlen külső helyiségben, vagy teszem azt a szép tavaszi langyi napsütésben az udvaron dolgozni... 

A munka folyamatáról menet közben összedobtam egy cikket a kreativvagyokra is, "Hímezz tojást flex-szel" címmel... 

5. Amikor minden lukacska a helyére került, újra hypózás következett (nem túlzok, 15 liter hypót sikerült elhasználnom...) Ez megadja a tojások végleges makulátlan fehérségét, és a belső hártyát is kimarja... innentől kezdve már a tojások szépek, gusztusosak :-) Azt viszont gondoljátok el, hogy a hypó gőzének belélegzése sem annyira egészséges dolog... de jól oldotta a tüdőmbe lerakódott port :-D

6. A minták decoupage technikával kerültek a tojásokra... itt nincs hátulütő :-) Az egyetlen kényelmetlenségmentes munkafázis :-)

7. Lakkozás... Minden egyes darab tojáskát hurkapálcikára tűztem, és egyesével mentem ki az udvarra lakkozni.. A lakk belélegzése gondolom jót tett a tüdőmben lerakódott pornak... segített a mész beépülésében :-) Csontritkulás kizárva... Száradni a tojásokat a virágcserepekbe szurkáltam.. A karácsonyfa kutyafüle volt ehhez képest.

8. Ez után következett a rengeteg masni kötözés, és ragasztás... Ebben meg kell említenem egy kellemes részt is, a szalagok beszerzését Gentischer Katinál. Ilyen kiszolgálásban egyetlen beszerzési forrásnál nem volt még részem, és gyanítom, nem is lesz :-) 

A kötözés számomra ezzel a 2 darab kézzel nem volt túl egyszerű feladat.. A virágkötészetet mindig is szerettem, de jelen tapasztalás után leteszek eme vágyamról. A ragasztással csak annyi volt a vaj, hogy a forró ragasztórúd leégette a bőrt az ujjamról... de az előzményekhez képest ez már elhanyagolható dolog :-)

9. Csomagolás... már az elvi megoldásnál gondokba ütköztem... posta, vagy futár??? Vajon jobb e egyik a másiknál??? A futár maradt.. Minden egyes darab tojit buborékos csomagolóanyagba bugyoláltam, cipős dobozokba pakoltam, és a cipős dobozokat raktam egy nagy kartonba... Egyetlen egy pillangónak hullott le a szárnya a hosszú úton.. Az út ugyanis valóban hosszúra sikeredett. Az M1-en vesztegeltek a hó fogságában az én kis drága tojáskám is... Mákjuk volt hogy ők legalább nem fáztak.. Kiszabadításkor visszakerültek Pestre, majd néhány nap után indultak újra útnak.. A futár a múlt héten meglátott az úton. Megállt a sáv közepén, és utánam kiabált, hogy megérkeztek e rendben a tojások! Hát nem aranyos????

10. Most tartok az utolsó munkafázisnál. Takarítás... a port fentebb említettem... ezt a részét nem ecsetelem... csak röviden annyit, hogy tegnap éjfélkor pucoltam ablakot...

Tudom, tudom, most azt kérdezitek, hogy akkor mi a francért csinálom???? Hát csak mert SZERETEM :-D