Network üvegfestők klubtalálkozó - Verőce

Van egy jó kis csapat a network-ön. Az üvegfestészet az, ami összeköt minket. Tavaly nálam volt egy cseverészős villámtalálkozó. Az idén András vendégszeretetét élvezhettük a Verőcei birtokon :-)
2012. június 9-10-ére esett a sorsolásos időpontválasztás. Nem volt könnyű megszülni ezt az időpontot, hisz az ország különböző csücskeiről jelentkeztek a tagok, és persze mindenkinek van magánélete is, gyerekek, munkahely, és egyéb elfoglaltságok. Volt ahol a sors szólt közbe, így a házigazdával együtt öten gyűltünk össze szombaton.

A welcome drink - azaz házipálinka :-) elfogyasztása után egy laza beszélgetéssel ismerkedtünk, közben pedig Andrásszakács Mónikakuktával elkészítette az ebédet.

A friss Dunai levegő és a HP elsőként engem vett le a lábamról, a hintát birtokba véve elnyomott a buzgóság. Ezt aztán a többiek is megkívánták, és mindenki elvonult kipróbálni a szállás kényelemfokozatát :-) Én épp addigra ki is pihentem a fáradalmakat, így Ildivel elmentünk világot látni :-) Jártam már Verőcén. Akkor is tetszett, és most is :-)

Ahogyan azt megbeszéltük előre, a közös képek is itt kerültek először közös mustrára!

A sétából hazaérve ébredezni kezdett a csapat, ekkor azonnal munkához láttunk. Elkezdődött a tervezés.

András alkotott már néhány egyedi üvegbetétet a teraszokra, ezt kívánja folytatni azzal az üveglappal, amit kezeinkre bízott. Szélfogó lesz a szerepe, az alsó terasz szelesebbik oldalán. Azt már tudjuk, hogy András a szecesszió jegyeit kedveli, természetes, hogy ezt szerette volna viszontlátni az üvegen is. Arra kért minket, hogy a területet valamilyen módon osszuk fel négyfelé, így mind a négyen alkothatunk valami egyedit ezekre a területekre. A szecesszió vonalait, és a  területfelosztást egy kis inda mintával adtuk meg. Ez ad egy keretet az egész képnek, és elválasztóként is működik a "saját" területek között. Az alap vonalakat felvázoltuk csomagolópapírra, majd össznépi munkával megkontúroztuk. Közben mindenki lázasan törte a fejét az egyedi képen.

Edit Mucha egy jellegzetes virágát választotta:

Én egy turult röppentettem az üvegre.

Mónika már délután megálmodta a boldogság kék madarát. Ez a madárka aztán teret hódított magának. Egy területen ugyanis elveszett volna, jelentéktelen maradt volna, így befoglalta a két középső területet. Így Ildikónak tulajdonképpen nem maradt saját tere, de szerintem a látvány, az összhatás annyira tökéletes lett így, hogy ezt Ő sem bánta. A munkából azért szorgalmasan kivette a részét, volt ott még nagyon sok apró levélke, amit ki kellett festeni! Bár így az eredeti terv csúszott kicsit, azért ez egy nagyon komoly összmunka volt, mindenki beleadott apait-anyait!

Ildi bőségesen kivette a rézét az aprólékos indák-levelek-kacskaringók festésében.

András közben figyelt, fotózott, támasztékot nyújtott :-) és kedves ajándék gyűrűket faragott a vendégeinek, amit ezúton is köszönünk!

Éjszakába nyúló, majd korán hajnalban újrakezdődő munkánk végeredménye pedig András teraszára kerül, így minden alkalommal, amikor szabadidejét Verőcén tölti eszébe jutunk majd :-) Mert felejthetetlenek vagyunk, és felejthetetlen ez a hétvége is!

Remélem sok hasonló alkalom lesz még a klub életében!!!!!