Beszámoló az első, "igazi" kiállításomról:

Hogy miért is az első "igazi"?? Mert egyszer régebben, egy Erdélyi alkotótábor záró ünnepségén volt már egy kiállításom. Ez csak az ünnepség idején volt látható, talán ezért nem érzem olyan "igazi-nak", mint ezt most :-)

Egy Kedves Barátom, Merőtey Aranka hívott meg erre a kiállításra. Az élet furcsa dolgai közé tartozik az is, hogy Arankát épp akkor, abban a bizonyos alkotótáborban ismertem meg.

November 29-én hétfőn egész nap szegeltünk, építettünk, akasztottunk, rendezgettünk:

A megnyitón a szervező, Lami Bakos Györgyi gondolatai hangoztak el. Szép gondolatok, ezért idézem azoknak, akik nem tudtak részt venni:

"A ma estéről tudni kell, hogy igaz az a mondás, mely szerint a spontán történt dolgok sokszor remekebb eredményt szülnek, mint a kemény izzadság árán szervezettek. A kiállító művészek szinte egy hét alatt lettek összetoborozva. Egy láncreakció által egyik művész ajánlotta a másikat, és mindenki hatalmas örömmel fogadta a felkérést a tárlaton való szereplésre. Hogy ez miért említésre méltó? Talán pont ebből is tükröződik, hogy az itt látható művek mennyire nem görcsösek, nem egy tematikára épült, kötelezően megfestett alkotások. Szívvel és lélekkel dolgoztak rajtuk az alkotók, belülről jövő késztetésre, sugallatra, mintha érezték volna, hogy egyszer ezeknek a festményeknek méltó helyük lesz egy olyan közösségben szerepelni, ahol minden ecsetvonás a szeretetről, az emberi lélek szépségéről, a belső tükör színes és impozáns kivetéséről szól majd. Nem erőltetve, nem projektálva, pusztán adva magukat a színeknek egymás után üzenve, mint ahogy az alkotók ajánlották egymást a ma esti rendezvényre."

10 művész több mint 100 alkotása tekinthető meg a Kőrösi Csoma Sándor Kulturális Központban 2011. november 30 és december 20. között, a körgalérián.
A kiállítók:
Fenyvesi Edit
Jámbor-Mihályi Mónika
Orbán Andrea
Lami Bakos Györgyi
Merőtey Aranka
Szalay Regina
Pekó Zsolt
Tóth Attila
Zsidákovics Mihály
és jómagam...

Tovább folytatnám Györgyi gondolataival:

"A mai modern, rendkívül gyors léptékeket diktáló világban nagy divatja lett a dripping  festési technikának, vagy a méteres vásznon keresztbe húzott egyetlen vonalnak, esetleg egy árva pöttynek, akár a Születés címet adva neki. Nos, ha itt körbenéznek, egyetlen ilyen abszurdul felvázolt festményt sem látnak. Tájakat, embereket, jeleneteket, enteriőröket annál inkább. Kimunkáltság, aprólékos gondossággal és szeretettel megfestett képek vannak jelen. Az abszurdul, vödörből egyenesen felvitt színek halmaza pusztán a festő terápiás kielégültségét szolgálják, de nehéz elképzelni mellette egy reggeli gőzölgő kávé nyugodt elfogyasztását. Ha viszont az itt kiállított festmények mellett érik el az embert a hajnalok, akkor a csendes nyugalom, a jövőbe vetett mosoly lesz a reggeli induláshoz  társuk.

Hogy ez miért fontos és miért pont Advent időszakában említésre méltó? Szeretet, odafigyelés, egymás felé fordulás. Mintha ezek a szavak, és cselekedetek, melyeket már pénzért nem lehet megvásárolni, hisz más sem szükséges hozzá pusztán az emberek ideje, már egyre messzebb kerülne a hétköznapok rutinjából. A kanapé színéhez vásárolt festmények nem az értéket közvetítik, hanem az üresség valóságát. Ez a tíz ember talán mondhatjuk, forradalmat akar teremteni. Visszahozni a valós létbe az empatikus morált, a szociális érzékenységet, és a hitet, hogy létezik még a szépségre való igény, a simogatás, a kedves szó még mindig napi kenyérként szolgálhat az embereknek.

Hát nézzék így ezt a tárlatot. Érezzék a nyugalmat, a szeretet, a mindennapi csodát a világban."

Ha van hozzá kedved, és időd, nézd meg Te is!

Hálás vagyok Arankának a meghívásért, és a többi művésznek azért a bizalomért, amivel ismeretlenül is körükbe engedtek, és kedvességükért, barátságukért, amivel fogadtak.